11. fejezet

Hm, ez a fejezet egy kicsit pikáns lett! Rövid 18as jelenet is található benne, de remélem nem bánjátok xD Szerintem tetszeni fog!

11. Hot Night

Kilépve a házból egy sötétszínű sportautón állt meg a tekintetem. Nagy megerőltetésre volt szükség a részemről, ha nem akartam neki rohanni az autó tulajdonosának. Végül sikerült megnyugtatnom magam, azzal, hogy az én kicsikém jelenleg a garázsban parkol, ez pedig csak nagyon hasonlít hozzá. Sejtve a gazdája kilétét igyekeztem a saját autóm iker testvére felé. Fél úton járhattam, mikor a sofőrje kiszállt és elém sietett. Kol szeme rövid ideig elidőzött rajtam, az öltözetemen. Vágyakozóan megnyalta az alsó ajkát, amiből arra következtettem, hogy határozottan eltaláltam az ízlését.

- Gyönyörű vagy – bókolt, mikor közel értem hozzá. – Ez a ruha még a multkorit is felülmúlja – vigyorgott fülig érő szájjal, közben szélesre tárva előttem az utas ülés felőli ajtót.

- Köszönöm – motyogtam, majd beültem a kényelmes anyós ülésre.

- Látom tetszik a kicsikém – mutatott büszkén az autójára, mikor beszállt mellém.

- Valójában először azon töprengtem, nem-e csórtad el az enyémet – vallottam be bírálóan nézve rá.

Felnevetett, majd beindítva a motort, indultunk el az ismeretlenbe. Legalábbis számomra az volt. Míg ő némán fürkészte az utat, én őt néztem. Elgondolkodtam. Nem is néz ki rosszul. Elképesztően helyes arcán még látszottak a kisgyerekes vonások, a gödröcskék, melyek még szebbé tették. Sötét színű haja volt, és hatalmas mandula barna szemei. Az a pimasz mosoly hirtelen feltűnt az arcán, mikor észrevette, hogy őt nézem.

- Ha tetszem, valld be nyugodtan – mosolygott önelégülten rám.

Szégyenemben, hogy lelepleztek fordultam el. Éreztem ahogy a vér az arcomba tódul és elpirulok. Nem bírtam megszólalni, hiszen eszem ágában sem volt növelni az egóját. Egyáltalán mi ütött belém? Hogy jutott eszembe Kol után nyáladzani, mikor ultimátumot adtam Stefannak? Legalább addig hűséges kellene lennem  hozzá, míg méltóztatni nem fog választani Elena és köztem. Vagy ki kellene használnom az alkalmat és így szedjem ki Kolból amit tud? Némán bámultam magam elé anélkül, hogy Kol fele fordultam volna. Látva, hogy nem szándékozok megszólalni, úgy döntött vár, minthogy megtörje a kínos csendet.

- Amúgy hova viszel? – szólaltam meg tíz percnyi hallgatás után először.

- Mindjárt megtudod – felelte sejtelmesen, miközben elhaladtunk a Chicagót jelző tábla mellett.

Újabb öt percnyi néma csend után betért egy kietlen, elhagyatott utcába. Kérdően néztem fel rá, mire ő továbbra is csak mosolygott. Újabb mellékutcába fordult be, mikor végre leparkolt egy szórakozó hely előtt. Kiszállt, majd megkerülve az autót, kinyitotta előttem az ajtót.

- Parancsoljon hölgyen – hajolt meg illedelmesen, mire én kuncogni kezdtem. Elfogadtam a felém nyújtott kezét, majd követtem befele az épületbe.

Már az ajtóban hallani lehetett a zenét, ami odabent szólt. A hangokból ítélve tényleg egy szórakozó helyre hozott, feltehetőleg egy diszkóba. Beérve a helyiségbe tudatosult bennem, hogy mire is készül.

- Táncolni hoztál ide, ugye? - kiáltottam a fülébe, hogy meghallja a hangzavartól.

- Talált – húzott közelebb magához, kezeit a csípőmre téve közben. Mozogni kezdtünk a zene ritmusára. – Mellesleg ez egy karaoke bár – folytatta szórakozottan – ha énekelni támadna kedved.

- Szeretnéd – súgtam a fülébe, mire éreztem hogy összerezzen.

Időközben a szám lejárt és egy újabb vette kezdetét.

- Kérsz valamit? – kérdezte, mikor a zene még halk volt.

- Igen – feleltem az igazsághoz híven, mire húzni kezdett a bárpult fele. Egyet gondolva adtam fel a rendelést a bárosnak. – Kettőt a legdrágább koktélból.

- Nekem is rendeltél? – kiváncsiskodott Kol.

- Persze, mért nem kellett volna?

Nem válaszolt, mert a báros éppen letette elénk az elkészült italokat.

- Ő fizet – mutattam Kolra, majd felvéve az egyik italt, indultam el keresni egy üres boxot. Végigjárva a termet, valahogy sikerült találnom egy megfelelőet, mely üres is volt de távol is a kíváncsi tekintetektől. Kényelembe helyeztem magam, amíg Kol meg nem talált. Úgy néhány perc múlva valaki leült mellém, hátulról megragadott, felemelt és a lábára ültetett.

- Te kis ravasz – kezdett el csikizni Kol, mire én hangos hahotázásba kezdtem. - Nem elég, hogy a legdrágább koktélt rendeli, ráadásul még nyíltan ki is jelenti, hogy én fizetek – nyilatkozta vádlón, abba nem hagyva a csikizésem. - Ezért kénytelen leszek megbüntetni – jelentette ki, hirtelen felhagyva a csiklandozással.

 Döbbenten néztem fel rá. Rossz döntés volt, ugyanis mikor a tekintetünk találkozott hirtelen pillangók kezdtek szárnyalni a hasamban, ezen kívül úgy éreztem menten elolvadok a közelségétől. Látszott rajta, hogy készül kihasználni a helyzetet, mindezek mellett próbálva elrejteni az érzéseit. Mert az sem kerülte el a figyelmem, hogy hogyan nézett rám abban a percben. Lassan közeledni kezdett az ajkamhoz, miközben karjaival igyekezett közelebb húzni magához. Ahogy az ajkaink találkoztak, kényeztették egymást egyre inkább éreztem a nadrágján keresztül kidudorodó férfiasságát. Vágyaktól túlfűtve emeltem kezeimet a nyaka köré, megakadályozva a csók megszakítását. Abban a percben úgy tűnt, mintha eggyé váltunk volna. Olyan jó volt vele, annyira felszabadultan éreztem magam, mintha életem első csókját most élném át. Ezekben a percekben megszűnt körülöttem a világ, minden vele járó probléma, csupán egy személyre tudtam gondolni, az előttem levő ősvámpirra.

Miközben igyekezett lefelé húzni a ruhám cipzárját, kezdtem visszatérni a jelenbe. Elhúzódva tőle vettem le a kezét a hátamról, majd pimaszul kijelentettem.

- Itt akarod csinálni, ahol bárki láthatja?

- Igazad van – duruzsolta a fülembe, mire megborzongtam. – Inkább menjünk szobára – mondta, majd felkapott a karjaiba és kihátrált velem a diszkóból. Nem tudtam mire készülhet, mégsem szóltam bele. Hagytam, hogy szobát vegyen ki a közeli hotelben, nem kerülve el a figyelmem, hogy egy négy csillagos szállodába tartottunk. Mikor felértünk a százmittudoménhányadik emeletre és beléptünk a szobába, tett le a földre. Mielőtt még bármit is tehettem volna, kezeit derekamra helyezve húzott közelebb magához. Csókokkal kényeztetve a nyakam környékét, indultunk el hátrafele mig neki nem ütközve az ágynak terültünk el rajta. Én az ágyon Kol pedig  rajtam.

Sorra szabadítottuk meg egymást a ruháinktól – megjegyzem Kolnak könnyebb dolga volt -, majd váltunk eggyé.

Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt. Másnap reggel, mikor megébredtem ijedtemben azt sem tudtam hova kapjak. Mikor megpillantottam a mellettem szunyókáló meztelen Kolt, majdnem hőgutát kaptam. De idővel leesett, hogy nem voltam részeg, alig ittam egy pohár koktélt, csupán Kol személye részegített meg engem. Nem bántam meg a történteket, hiszen a lelkem mélyén éreztem azokban a pillanatokban a mellettem szunyókáló ősvámpir is hasonlóan érzett irántam.

Néhány percig csendben fürkésztem az arcvonásait, lélegzet vételét, míg észre nem vette.

- Ne bámulj már ennyire – kérlelt csukott szemmel, majd szégyenlősen maga elé húzta a párnát. – Ez ijesztő.

- Nem – tiltakoztam nevetve. – Inkább romantikus.  – Felültem, majd határozottan kivettem a kezéből a párnát. Látva megilletődött tekintetét, igyekeznem kellett ha nem akartam szembe kacagni. Lágy csókot leheltem az ajkára bizonyítva szavaim hitelességét.

- Na jó – sóhajtott egy nagyot, majd változtatott a pozíciónkon, hogy ő kerüljön felül. – Válaszolj egy kérdésemre - kezdte, mire nekem eszembe jutott az eredeti tervem. – Miért akartad, hogy Mystic Fallson kívül találkozzunk? – ült fel az ágyon, majd én is követtem.

- Az az igazság – kezdtem bizonytalanul -, hogy kérdezni szerettem volna tőled valamit és nem akartam, hogy nem kívánatos személyek is meghallják – vallottam be lehajtott fejjel.

- Miről van szó? – emelte meg a fejemet, hogy rá nézzek.

- Kol – szólítottam meg a lehető legkomolyabb hangnemben -, mondd nem ismertél véletlenül egy Elisabeth nevű nőt? – kezdtem egy ártalmatlan kérdéssel. – 1848 táján – tettem hozzá.

- De – habozott. – Elijahval járt akkoriban, de titokban Nikkel is találkozgatott – mondta, a végén odabiggyesztve egy gonosz mosolyt. – Miért?

- Elisabeth Blake az anyám volt – adtam választ a kérdésére.

Szavaim hallatán kővé dermedve figyelt. – Mi?

- És tudnom kell ki az apám – tettem hozzá türelmetlenül.

- Gondolom arra vagy kíváncsi, hogy Elijah vagy Nik az – mondta egyértelműen. – Hát, megvallom ez a téma engem is kíváncsivá tett, ezért utána is néztem a dolgoknak. Ha akarod megosztom az észrevételeimet, de nem biztos, hogy tetszeni fog a válasz.

- Ne köntörfalazz! – parancsoltam rá.

- Elijah és Niklaus ízlése mindig is hasonló volt. Először Tatiába szerettek bele mindketten, majd az édesanyádba – itt bocsánat kérően nézett rám. – Tatia esetében Nik volt a nyertes, Elizabethében pedig Elijah. – Rövid szünet következett. Ez azt jelenti, hogy ő az apám? – Mikor ezt Nik megtudta, semmiképpen sem hagyhatta szó nélkül. Ezért titokban találkákra hívta anyádat, aki persze bele is ment, mivel nem tudott ellenállni bátyám vonzerejének – hahotázott. – Állítólag Nik megparancsolta a boszorkányainak, hogy a mágia segítségével Elisabeth essen teherbe. – Az állam nagyot koppant. Mi? – Nevetséges, de mindent megtett amit kértek. Kitépte a hajszálát, a vérét adta, meg mittudomén mi mást tett, mindezt azért, hogy megszülethess. – Egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem hiszem el. Hogy lehetett képes ilyesmire? Képtelen volt belenyugodni abba, hogy vesztett? A könnyek sorban potyogtak a szememből. Kol látva, hogy elérzékenyültem, közel húzott magához és átölelt. Annyira jól esett a jelenléte. Ennyire jól eddig csupán Damon közelében éreztem magam. 

Erre aztán tényleg várom a véleményeiteket!!