2. fejezet

I'm in love with the monster

2. fejezet: The first day

 

  Legújabb barátnőmmel szinte az egész éjszakát átbeszélgettük. Régóta nem mulattam ennyire jól mint azon az éjjelen. Először még csak beszélgettünk a város 1865ös jelenéről, épületeiről, az alapítókról, majd a téma kiteregetése után áttértünk a jelenre. Bonnie említést tett a város egyetlen szorakozóhelyéről, a Grillről, ahová a fiatalok nap mint nap bejárnak. Megtudtam tőle, hogy melyek a legfinomabb ételek, melyeket semmiképpen sem érdemes elfelejteni, ha átléped a Grill küszöbét. Állítása szerint remek tortillát készítenek chillis szósszal, de a sütemények is ízletesek, és az alkohol választék is kiemelkedő, amennyiben bírod őket. Annyira jól éreztük magunkat, hogy hajnali háromra járt már az idő, mikor rádöbbentünk, hogy ideje lenne lehunyni végre a szemünket és át tenni magunkat a következő napra.

  Másnap reggel rendkívül álmosan ébredten. Amint kinyitottam a szemem, azt hittem álmodom. A neszre, amit feltehetőleg okoztam, a mellettem levő Bonnie is forgolódni kezdett. – Már el is felejtettem, hogy ugyanabban az ágyban aludtunk el.

- Jó reggelt álomszuszék – szólalt meg kómásan a század legpozitívabb boszorkánya.

- Még te beszélsz? – kuncogtam. – Úgy nézel ki, mint egy holdkóros! – tettem megjegyzést  álmos arcára.

  Erre kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait és egy gyors ötlettől vezérelve felszökött és elhagyta a puha ágyat. Terpeszbe állt és legnagyobb meglepetésemre elkezdett bemelegíteni a reggeli torna gyakorlathoz.

- El sem hiszem – jelentettem ki elismerően -, te ezt minden reggel megteszed?

- Igen – felelte két gyakorlat között. – Menj és készítsd elő a reggelit, a hűtőben találsz kaját – adta ki az utasítást, majd visszatért a gyakorlathoz. 

- Igenis asszonyom – szalutáltam, majd kiugorva az ágyból indultam el az emlékeimben élő konyha felé.

  A konyhába érve az első dolgom volt körülnézni. Egy átlagos, normális családi konyhában találtam magam, azokkal a kiegészítőkkel, melyek elengedhetetlenek a mindennapjainkhoz. Bonnie utasítása szerint elindultam a hűtő felé, ahol meg is találtam a hideg felvágottakat. Gondolom erre célozhatott a ‘kaja’ szó alatt.  Gyorsan megterítettem az asztalt és elővettem a felvágottakat, mindent előkészítve a kedvenc boszim fogadtatására. Még narancs levet is töltöttem két pohárba, az egyiket Bonnie-nak, másikat magamnak szánva, majd leültem megreggelizni.

Idővel Bonnie is csatlakozott hozzám, így együtt folytattuk a reggeli falatozást. Miután végeztünk, elmosogattunk, majd felmentünk a szobába átöltözni. Az első iskolai napomra egy visszafogottabb összeállításra esett a választásom, a még bőröndben levő ruhák ezrei közül kiválasztottam egy farmert, egy fehér színű hosszított, kötött pulcsit, barna magassarkú csizmát és egy szintén barna szövet kabátot. Mindezek mellé még egy szolid sminket is felkentem. Épp felkaptam a vállamra a táskám, mikor hangos duda szó jelezte, hogy Bonnie már készen van. Rájőve, hogy késésben vagyok már rohantam is barátnőm mellé az autóba, ahol alig pattantam be az anyós ülésre, már ki is lövelltünk az országútra.

  A helyi középiskolához érve az idegességtől kezdett felfordulni a gyomrom. Habár tudtam, hogy fölösleges, mégis rettegtem a rám várakozó események sorozatától. Bonnie látva falfehér arcomat, miután leparkolta az autót elkísért az irodához, ahol aztán akarva akaratlanul kénytelen voltam egyedül bemenni a helyiségbe. Odabent jóleső melegség fogadott, és egy harmincas éveiben járó szemüveges, haját kontyban hordó nő.

- Jó reggelt – köszöntött udvariasan a hölgy.

- Jó reggelt – fogadtam illedelmesen, türtőztetve ijedtségemet.

- Te lennél Cassandra Bennett? – kérdezte, közben papírok százai között kutatva.

- Igen.

  Ezt követően leellenőrizte a papírjaimat, majd átnyújtotta az órarendemet és az iskola térképét, közben elmagyarázva az útvonalakat, hogy hogyan is közelíthetem meg leghamarabb az egyes osztály termeimet. Végigmérve a heti óráimat észrevettem, hogy az első órám történelem, mely nincs messze az irodától. Igyekeztem megtenni azt a kevés távolságot, nehogy már az első óráról elkéssek. Szerencsére erre nem került sor, ugyanis időben odaértem a megfelelő osztály terembe, így el tudtam vegyülni a többi diák között. Hiába volt több száz év mögöttem, sosem tartoztam a legbátrabbak közé, persze ez nem minden esetben igaz.  Ha a gyűlölet vezényel, akkor nagyon is bátor tudok ám lenni. A második padban találtam is egy üres helyet, ahová egyből le is ültem. Körülnézve, kíváncsi tekintetekbe botlottam. Rámosolyogtam mindenkire aki megvetően mért végig remélve, hogy ezzel sikerült kellemes véleményt kialakítanom bennük magamról.

  A tanárra sem kellett sokat várakoznunk, hamarosan meg is érkezett.

- Jó reggelt – köszöntött minket egy fiatal, jóképű férfi. Tekintetét sorban végigjáratta az osztályon, majd egy pillanatra elidőzött rajtam. – Látom van egy új osztály társatok – mosolygott rám őszintén. – Alaric Saltzman vagyok, az új történelem tanárod – mutatkozott be nekem, majd közölte, hogy reméli jól ki fogunk jönni egymással az elkövetkezendő hónapokban.

  Az óra hátralevő része unalmasan telt. A város helyi történelmét tanították, elég unalmas volt. A szemem egyből felcsillant, amikor megszólalt a csengő. Gyorsan becsomagoltam és igyekeztem is elhagyni a termet, mikor hirtelen megbotlottam és minden kiesett a kezemből.

- Francba – motyogtam, majd dühösen leguggoltam, hogy összeszedhessem a könyveimet, mikor feltűnt, hogy valaki megelőzött.

  Ott állt előttem egy jóképű, izmos testfelépitésű szőke fiú, kezében a könyveimmel.
- Köszönöm - mosolyogtam rá, miután átnyújtotta a könyveket. Bepakoltam őket a táskába, majd visszafordultam az idegen felé, hogy bemutatkozhassak. - Amúgy Cassie vagyok.

- Én Matt, örülök a találkozásnak, Cassie! – mondta kíváncsi mosollyal az arcán.

  Néhány rövid másodpercig csendben szemeztünk. Ő törte meg a csendet.

- Amúgy, milyen órád lesz?

- Öö.. - gyorsan kikerestem a táskából az órarendet, hogy válaszolhassak -, angol – feleltem, közben visszatéve a lapot a helyére.

- Nekem is – mondta kaján vigyorral az arcán. – Akár mehetnénk együtt is – jegyezte meg, majd kifordultunk az osztályból és elindultunk a következő óránkra.

  Az angol órám már kellemesebben telt, mivel szereztem egy újabb ismerőst, Matt személyében, akivel egész jól meg is találtuk a közös hangot. Ezután következett egy kemény matematika, amit után felszabadultan indultam el az étkező felé.

Mire megérkeztem a gimi büféje már meg volt telve éhes diákokkal. Gyorsan szemeimet végigjárattam a termen Bonnie után kutatva, akit hamarosan meg is találtam két lány – feltehetően Elena és Caroline -, és két fiú – Matt és egy másik – társaságában. Távolról még nem tűnt fel ki lehet az, de közelebb érve az asztalukhoz rádöbbentem, ki is ül Elena mellett.

- Cassie – ujjongott Bonnie, amint észrevett. – Már azt hittem, sosem érsz ide! – panaszkodott, majd kihúzott egy széket maga mellett, hogy leülhessek.

  Én viszont képtelen voltam bármiféle mozgás formára is abban a percben. Rövid ideig dermedten álltam a fiatalabb Salvatore-t figyelve pillantásommal, majd észhez térve leültem barátnőm mellé továbbra is az említettet kémlelve.

- Ja persze, hisz személyesen még be sem mutattalak titeket egymásnak – mondta, mintha most jött volna rá, hogy ez az első napom a gimiben. – Cassie, ők itt Elena, Stefan, Caroline és Matt – mutatott be ülés rend szerint a jelenlevőknek. – Ő pedig Cassie, a távoli unokatestvérem, tegnap érkezett a városba – mondta teljes nyugodtsággal, tudomást sem véve a hazugságról, amit mondott. Vajon miért hazudott nekik?

- Sziasztok – mosolyogtam a lányokra -, Mattel már találkoztunk angolon – magyaráztam, közben rákacsintva az említettre.

- Igen? – kérdezték a többiek kórusban.

Kuncogva bólintottam, majd témát váltva Elena fele fordultam.

- Ti együtt vagytok? – mutattam rá és Stefanra. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy itt van. Ennyit a tervemről, hogy új életet kezdek.

- Igen – felelte a lány boldogan.

- Nincs kedved csatlakozni a pom-pom csapathoz? – kérdezte váratlanul Caroline. – Úgy látom, meg van hozzá az alakod – biztosított róla, gondolom mert meg akar győzni.

- Talán, még nem tudom – feleltem bizonytalanul.

- Tudod mit? Gyere el suli után a terembe, hogy megnézz egy edzést – győzködött tovább.

- Oké, szívesen – egyeztem bele.

  Elfogyasztottuk az előttünk levő finomságokat, majd mentünk is vissza az órákra. A következő órám Bonnie-val volt, az utána levő pedig Caroline-al. Így ment ez egészen addig, míg le nem járt az összes óra, de a gondolataimat semmi sem volt képes eltántorítani Stefan Salvatore személyéről.

  A tanórák után Bonnie-val az oldalamon mentünk a  torna terembe, ahol a pom-pom csapat már össze volt gyűlve.

- Bonnie, Cassie – sietett elénk Care -, végre itt vagytok! Csapat, ő itt Cassie a legújabb tagunk – mutatott be nekik, majd eszébe jutva valami hozzátette –, persze csak ha akarja.

  Szavaira Bonnie és én hangos nevetésbe törtünk ki. Miután lecsillapodtunk, a csajok sorra bemutatkoztak, és bemutatták nekem a tudásukat.

Jól táncolnak, az biztos – jegyeztem meg magamban miután elválva a csapattól Bonnie-val az autó fele tartottunk. Először haza mentünk átöltözni meg lepakolni a táskánkat, majd utána indultunk is vissza a város egyetlen szórakozóhelyére, a Grillbe találkozni Caroline-ékkal. A farmeremet leváltottam egy kényelmesebb legging nadrágra, a felsőmet egy csillogós hosszított trikóra és már indultunk is.

  A Grill tele volt már amikor megérkeztünk. Minden asztalnál ültek páran. Belülről szimpatikusnak tűnt számomra, egy egyszerű kis bár helyiséghez hasonlított. Azonban velünk ellentétben az Elena-Caroline-Matt páros nem késett, ezért találtak maguknak helyet. Kiszúrva őket, csatlakoztunk hozzájuk.

- Helló – köszöntöttük a hármast.

– Hogy-hogy egyedül vagy Elena? – kacsintottam  az említettre, némi gúnnyal a hangomban.

- Stefan csak később tud jönni – felelte szégyenlősen és egyben fölöslegesen is, mivel hamarosan kinyílt a bejárati ajtó és belépett rajta az említett a bátyjával együtt.

  Már csak ez hiányzott. Minden kezdődik elölről.

Na, mit szóltok? :)